KNPV

A KNPV-ről általában

 A KNPV, a Holland Királyi Rendőrkutyás Egyesület (Konijnklike Nederlandse Politiehond Vereniging), egy civil szervezet. Az egyesület rendőrségi és szolgálati kutyák kiképzésére jött létre több, mint 110 évvel ezelőtt. Az 1900 –as évek elején, német példára, kutyákat kezdtek bevonni rendőrségi feladatokra. A rendőrségnek nagy szüksége volt kutyákra, de nem volt saját tenyészállományuk, ezért a civil, kutyás lakosság segítségét kérték, hogy erre a célra tenyésztett, képzett, jó kutyákkal lássák el őket. Tehát, a holland rendőrség már a kezdeteitől fogva a civil kiképzők tenyésztő és kiképzőmunkájára alapult, és ez így van a mai napig. A KNPV-nek több szakosztálya van, ezek közül a leghíresebb a politiehond (rendőrkutyás) részleg.  De a PH-n kívül a KNPV-nek van önálló keresőkutyás, és van saját mentőkutyás szekciója is. A PH rendszer engedelmes munka, szimatmunka, ügyességi és őrző-védő gyakorlatokból áll, akárcsak az IGP sportban.

   A KNPV megalapítói 114 évvel ezelőtt dolgozták ki azt a vizsgaszabályzatot, ami a mai napig fennáll. Természetesen, időről időre kismértékben a szabályzat módosul, elsősorban a KNPV-s kutyákra igényt tartó rendvédelmi szervezetek igényeinek megfelelően, valamint állatvédelmi (vagy inkább állat egészségügyi) megfontolások következtében. Az USA rendészeti szervei, a holland rendőrség, izraeli kommandós alakulatok, világszerte elit biztonsági alakulatok, egyéb rendvédelmi cégek folyamatosan igényt tartanak a KNPV-ben levizsgázott kutyákra. Ennek oka szerintem abban rejlik, hogy 114 évvel ezelőtt ezeknek a holland kutyásoknak sikerült egy olyan vizsga szabályzatot kidolgozni, ami magában foglal mindent, amit egy magas szinten dolgozó szolgálati kutyától el lehet várni. Ennek a szabályzatnak köszönhetően sikerült egy nagyon erős kutya állományt kitenyészteni, amely bírja azt a fajta kiképzést, amely a híres PH1-es vizsgához vezet, magas szinten teljesíti a követelményeket és az ehhez szükséges tulajdonságokat örökíti. Szerintem lenyűgöző, hogy már több, mint 100 évvel ezelőtt felismerték, hogy milyen gyakorlatokra van szükség ahhoz, hogy az arra képzett kutyák mind a mai napig megállják a helyüket, bárhol a világon, bármilyen követelményt és új kihívást támasztanak feléjük a különböző K9-es alakulatok. A KNPV egy olyan lehetőség, amelyben a sportkutya és a szolgálati kutya egy és ugyanazt jelenti. Megítélésem szerint legnagyobb érdeme is ebben rejlik ennek a sportnak, hogy legfőbb célja fenntartani és nemesíteni valódi lényegét, a „rendőrkutya” értékét.

   Itt az elején, már rögtön le tudom szögezni, hogy a legnagyobb kihívása és nehézsége a KNPV-nek az, hogy az egész munka folyamán a kutyának maximális ösztönállapot és teljesítmény mellett maximális önuralmat kell gyakorolnia, úgy, hogy a legtöbb gyakorlatot a kutya önállóan, a kutyavezető látó és hatótávolságán kívül végez. A kutyavezető, a bírókkal ellentétben, nincsen jelen az akció pillanatában, nem is látja az esetek többségében, hogy mi történik, csak a végeredménnyel szembesül. Míg meglátásom szerint az IGP sportban a nyomkövetésen kívül minden más ágazatban a kutyavezető kontrollja alatt történnek a gyakorlatok, az önálló akciók rövidek és a kutyavezetőtől viszonylag közel történnek, a KNPV-ben a kutyának a gyakorlatokat saját magának kell megoldani, távol a kutyavezetőtől, saját magát kell kontrollálnia is, miközben kemény fizikális és mentális terhelésnek van kitéve. Hogy pontosan miről van szó, az egyes vizsgagyakorlatok leírásánál érthető lesz.

   A másik jellemzője a KNPV-nek az, hogy a vizsga folyamán egy bizonyos típusú munkát a különböző gyakorlatok alatt több oldalról is vizsgálnak. Pl. ügyességi és engedelmes gyakorlatokból öt-öt, keresőmunkából négy, őrző-védő munkából kilenc van, amelyek mind különböznek egymástól, és kombinálódnak egymással (példának okáért, a nyomkövetés gyakorlata tárgy és emberkereséssel fonódik össze, ahol az elrejtőzött embert – „gyanúsítottatt” a kutyának nem csak felkutatni, hanem aktívan őriznie is kell).

   A KNPV szervezetében való hivatalos, minősített kutyázás csakis Hollandiában lehetséges. A hollandok nem engedik ki a kezükből ezt a „hollandikumnak” nevezhető sportot. Nem lehet más országokban vizsgát tenni, versenyezni, nincsen nemzetközi KNPV egyesület, hanem csak egy van, ami Hollandiában található, és csak ott működik hivatalos formában. A klubok, amelyekben a KNPV-s tevékenység folyik központilag regisztráltak, minősített szervezetek, melyek felépítése és működése szabályokhoz kötött.

   A klubba való felvétel hosszadalmas procedúra, és erre is – mint az élet minden egyéb területére Hollandiában – jellemző a pontos, megkerülhetetlen adminisztráció. Hónapokig tart mire kipostázzák a tagkártyát, és hivatalosan is nyilvántartásba vesznek, mint klubtagot. A klubtagság révén, és csakis azzal van lehetőség lehetőség igénybe venni a KNPV nyújtotta szolgáltatásokat (vizsgákon, versenyeken való részvétel, tenyésztési szolgáltatások, a kutyák regisztrálása a rendszerben, kennelnév kiváltás stb.). Külföldiek számára néhány évvel ezelőtt nyitották meg a KNPV-t. Erre egyrészt a holland kutyások létszámának csökkenése, másrészt az egyre növekvő külföldi igény adta az okot. Szóval elméleti lehetősége bárkinek van KNPV klubtaggá válni, de ez a gyakorlatban nagyon körülményes. Egyre-és egyre nehezebb bekerülni a szervezetbe. A szervezet attól tart, hogy egyrészt az irányítás kikerül a kezei közül, ha túlságosan népszerűvé válik ez a sport, másrészt pedig attól, hogy a KNPV szemléletét és hagyományait, végső soron a kutyák minőségét – negatív irányba befolyásolná az, ha „fűnek-fának” lehetővé tennék, hogy abban részt vegyen. A KNPV állandó, masszív és agresszív támadásnak, társadalmi kritikának van kitéve a holland nyilvánosság által, a kutyákkal való visszaélés, bántalmazás, állatkínzás vádjai miatt. Egy olyan országban, ahol rengeteg kutyát tartanak családi kedvencként, ahol a demokrácia erős és stabil, ahol az állatvédelmet szigorú törvények szabályozzák és kérik számon, nem elfogadott, hogy a kutyákkal kemény kézzel bánnak. Ez állandó konfliktusokhoz vezet, és a KNPV szervezete napjainkban, gyakorlatilag az életéért küzd, mert nem tudja megértetni a civil kutyatartókkal és politikusokkal, hogy azok a kutyák, amelyek ennek a szervezetnek a berkein belül képződnek, nagyösztönű, általában hiperaktív, sokszor domináns munkakutyák, amelyek rendőrségi, katonai feladatokra születtek, és mint ilyeneknek, a kézbentarthatóságukhoz és a rendőrségi munkára való felkészítésükhöz sokszor elengedhetetlen a katonai jellegű kiképzés. Ezen okokból adódóan, véletlenül sem akarja a szervezet, hogy olyan személyek kerüljenek be, akik személyi alkalmatlanságuk miatt végveszélybe sodornák a létezését, vagy kárt tegyenek benne. Ma, ami szükséges ahhoz, hogy valaki a szervezet tagja legyen, azok a következő dolgok:

   Jelentkezési kérelem benyújtása, tagdíj befizetése (ennek elbírálása több hónap). Erkölcsi bizonyítvány a holland hatóságoktól, holland „állatbarát kiképzői tanfolyam” elvégzése és sikeres vizsga letétele (holland vagy angol nyelven), egy helyi klubhoz való tartozás igazolása (külön tagdíj befizetése), nyilatkozattétel, hogy a jelölt tag betartja a törvényt és a szervezet szabályait, viselkedésével hozza azt hátrányos helyzetbe . Ezek alapján látható, hogy mennyire nehézkes az ilyesmi, ha valaki pl. magyarként szeretne KNPV klubtaggá válni.

    Szóval nem egyszerű, és itt említeném meg az első nagyobb akadályt: minden nyomtatvány, újság, levél, e-mail, minden a világon ami a szervezettel, tagsággal, vizsgákkal kapcsolatos, kizárólag holland nyelven van megfogalmazva, akkor is hollandul válaszolnak, ha angolul írtam meg az ilyen vagy olyan ügyben a levelet vagy e-mailt. Nekem igen nagy nehézséget okozott sokáig, hogy egyáltalán megértsem és értelmezni tudjam a dokumentumokat, amiket ki kellett tölteni, vissza kellett küldeni. Ráadásul fel is hívják mindenki figyelmét arra, hogy ha hibásan kerül benyújtásra egy-egy dokumentum, akkor a kérés, igény, jelentkezés stb. elutasításra kerül.

A képzésről

   A KNPV-s klubokban kis létszámú klubtag dolgozik. Eszméletlenül pontosan, hatékonyan. Hetente háromszor tréningeznek, egy tréning 3 óra bruttó, és ez alatt az idő alatt végigdolgozzák a vizsga előtt álló kutyákkal a teljes vizsgaanyagot. Egy kutya mellett legalább három segítő áll, kettő mint bíró, egy mint segéd, aki egyben kezeli a pórázt is. A többi klubtag mindeközben azzal van elfoglalva, hogy a sorban következő gyakorlatokhoz szükséges dolgokat előkészítse az éppen dolgozó kutyák részére. Ha 9 órakor kezdődik egy tréning, akkor 9-9.20-ig kávéznak, 9.20-11.30-ig dolgoznak, majd megisznak egy sört, és hazamennek. Napra pontosan, amint a kutya elérte a 3 éves kort, vizsgáznak, eladják a kutyát, és kezdik elölről egy fiatal kutyával. Néha vannak kivételek, előfordul, hogy egy kutyát két és fél évesen, vagy három és fél évesen vizsgáztatnak, de a nagy átlag az a három éves kor.

   A képzés nagyon hatékony, nagyon intenzív, precíz és gyors, pedig a vizsgaszabályzat rendkívül összetett és nehéz. Vagyis rengeteg dologra kell megtanítani egy kutyát rövid idő alatt, és ezt a sok mindent önállóan kell, hogy teljesítse. Ilyen összetett képzést ilyen rövid idő alatt csakis kiváló szervezettséggel, szakszerűséggel, profizmussal és arra alkalmas egyedekkel (kutya és kutyavezető) lehet elérni.  Egy kutya mögött egy egész klub áll. Nem önálló kutyások dolgoznak egyszerre egy helyen, hanem pont fordítva, több ember összehangolt együttes tudása és munkája dolgozik össze egy kutyán, a cél – a vizsga érdekében.

   Érdekes, hogy a képzés a mai napig főként a hagyományos, negatív megerősítésen alapul, minimális jutalmazással, de meglepően eredményesen. A hollandok felfogása az, hogy a kutyának parancsot kell teljesíteni, bármi legyen az, rögtön és azonnal, gondolkodás nélkül. Ugrani, úszni, keresni, fogni, ereszteni stb. Ügyesen, szenvtelenül, szakszerűen alkalmazzák a negatív megerősítés teljesen egyszerű, szinte primitív módszereit. A kényszerítő eszközöket hidegvérrel használják. A tréningek csendben, gyorsan zajlanak. A fiatalabb korosztály, főleg akik versenyeznek is, már egyre inkább használja a pozitív megerősítést –is. Náluk már előkerül egy-két labda, hurka és egyéb motivációs tárgy, de összességében elmondható, hogy az egész képzés viszonylag egyszerű alapokon nyugszik, rafinált etológiai megoldások nélkül (klikkert, közvetett jutalmazást, túl sok segédeszközt nemigen használnak.)

    A hollandok túlnyomó része a képzést a kutya 8 hónapos korában kezdi. (eddig a kutyákat rendre lehordják a klubba (kutyaiskolába), láncra kötik közvetlenül a kiképzőpálya mellé. Itt a kutyák hetente háromszor végignézik (végigtombolják) a háromórás foglalkozásokat, és csupán ennyit csinálnak. 8 hónaposan leveszik őket a láncról, és onnantól kezdve intenzív képzést kapnak, egészen a vizsgájukig, ami ugye 3 éves korukban esedékes. Nagyon érdekes volt látni ezt a fajta képzési metodikat. A dolgokat egyszerűen, „régimódian” végzik. Pl. az őrző-védő képzést úgy kezdik, mint itt is régen: erőteljes hergelés után a növendék (puha) kart földhöz vágják, felveszik, fogatnak, fosztanak, kész. Egy fiatal kutya egy, max két fogást kap, és ennyiben ki is merült a tréning – az elején.  Később bundát öltenek, felkarra és térdhajlatra fogatnak, és itt kezdik a fogásminőség kialakítását, a befelé munkát, és a nyugodt fogás megtartásának fejlesztését. Mindent maximális ösztönállapot mellett. Céljuk egy növendék kutya esetében az, hogy legyen  – bolond… Apportbolond, fémbolond, bundabolond, dobozbolond a kölyök, utána majd alakítják és formába öntik. Jutalomfalatos megoldások, dominancia fejlesztés, különvett védőmunka, különvett zsákmánymunka, külön eresztés, külön küzdelem, őrzés stb. nemigen játszik. Nagyjából egyszerre képeznek mindent, és kb. két órán keresztül dolgoznak egy kutyával egy tréning alatt. Pihenés nincsen. Egymást követik a gyakorlatok, míg a végére nem érnek. Ez a vizsgán is így zajlik egyébként, nincsen szünet, csak az utolsó öt hosszú őrző-védő gyakorlat előtt lehet kb. másfél órát pihenni. 

A segédekről

   A klubokban, ahol KNPV képzés folyik szinte minden klubtag segédel is. Számos klubban jártam, tréningeztem, vizsgáztam, így láttam a segédek munkáját, és elmondható, hogy bárhol jártam, ugyanazt a pontos, egységes képet láttam. Amit a segédek bírnak, az valami eszméletlen, ahhoz aztán tényleg ember kell. A bunda, amit viselnek 25-30 kg, vastag és nehéz, a levegőt át nem engedő bőrpáncél, rajta vékony jutaréteg. Ebben tudniuk kell sebesen futni, kerékpározni, a fogásban lévő, küzdő, tomboló kutyákkal saját magukon. Ehhez hatalmas teherbírás és kondíció kell. Tűrniük kell a kutyaharapás fájdalmait, mert azért kétség ne essék, hiába a bunda, hiába a nyomáselosztó, minden fogás kegyetlenül fáj, mert átharapnak a kutyák mindenen. Úgyhogy igazából, akik a szó átvitt értelmében állatok ebben a történetben, azok a segédek. Mivel a kutyások zöme már nem fiatal, így a segédek sem azok. Gyakori, hogy 50-60 éves férfiak öltik magukra a speciális KNPV bundát. A segédek nem kímélik magukat (meg a kutyákat sem). Egy-egy versenyen, vagy vizsgán azon kívül, hogy rengeteg kutyát kell fogatniuk, elég gyakoriak a sérülések is. Kutyák is sérülhetnek, de ez főleg a segédekkel történik meg. Bordatörés, fejre esés, hasba csapódás, kerékpárról való esés gyakran előfordul. Mellbe fogás, hátközépre fogás szintén gyakori (ott pedig hajszál vékony a bunda) Láttam olyan 1.90 cm magas segédet, aki összecsuklott, mint egy rongy, miután egy kb 20 kg-os maliszerű állat teljes erővel belecsapódott. 

A KNPV-s kutyákról

    Azok a kutyák amiket én láttam, küllemre teljesen vegyes képet mutattak. Voltak közöttük tűzben izzó szemű rozsdavörös, hatalmas, brutális megjelenésű kanok, apró, tömzsi termetű gazdájukhoz simuló szukák, vékony csontú holland juhászok, hatalmas, nyúlánk német juhászok. Akad közöttük bouvier, rottweiler, dobermann, óriás schnauzer is. De a leggyakoribb fajta mégis a belga juhász. 50-ből 49 fci papír nélküli, megjelöléskor ezek elé az x, kvázi törzskönyv nélküli kutya jelzőt teszik. Papír nélküli németjuhászt xDh, papír nélküli malit xMh-ként jelölnek a katalógusokban. A származási lap nem számít náluk, senki nem foglalkozik azzal, hogy ki az állat apja, anyja, honnan van stb., maximum érdeklődés vagy marketing szintjén, de ez nem befolyásolja kötelező vagy kizáró módon sem a tenyésztést, sem pedig a rendezvényeken való részvétel lehetőségét. Magát a kutyát nézik, teljesítményét, élő valóságában. A nevezési lapon sem jegyzik, hogy kik a szülei. Ha van FcI papírja, akkor annak számát feltüntetik, ha nincs, akkor nincs, de összesen ennyi, amit jelölnek. Azon a napon, amikor mi vizsgáztunk, 8 másik kutyával álltam pályára. Közöttük volt 1 xholland juhász, 6 xmali, és egy xhosszú szőrű németjuhász kutya. No meg az xPütyi. Papíros kutya egy szál sem. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a holland KNPV tenyésztők közül is egyre többen tenyésztenek FCI papíros kutyákkal, mert a külföld, az FCI népe magasabb árat hajlandó fizetni egy papíros KNPV kutyáért, mint egy papír nélküliért. Hogy a kutyának van e szűrése vagy nincsen, szintén nem fontos a vizsgán. Senki nem nézi. A tenyésztésben  és az eladás során viszont fontos, a hollandok is szűrik a kutyáikat csípő, könyök gerincre.

Politiehond (PH) 1, a vizsgagyakorlatok 

  A PH1-es vizsga három fő részből áll. Minden gyakorlat szőrén, póráz és nyakörv nélkül történik, kivétel a pórázon vezetés gyakorlata, de erre is póráz és nyakörv nélkül kell felvezetni a kutyát a bíróhoz. Minden alább részletezett gyakorlat számos részgyakorlatból áll, amelyek külön elbírálás alá esnek. Minden részgyakorlat 5 pontot ér, ha maximálisan van teljesítve. 17 önálló, nagy gyakorlat van, melyet 82 részgyakorlat alkot. Ezekre összesen 415 pontot lehet kapni. A végső pontmeghatározásánál 10 pontos elbírálás alá esik a kutyáról kialakult összbenyomás, és 10 pontos elbírálás alá esik a kutyavezetőről kialakult összbenyomás. 435 pontot lehet tehát maximálisan elérni a vizsgán. 

   Az első rész engedelmes munka itt 8 önálló gyakorlat van, összesen 65 pont szerezhető. Az összes pályagyakorlat alatt a területen nagydarab kolbász és szalonna darabok vannak szétszórva, melyeket a kutya nem vehet fel. A pályamunkák sorrendje nincsen előre meghatározva, sőt, van, amikor a vizsga során ketté vannak osztva a vizsgázók, és párhuzamosan zajlanak a gyakorlatok.

A gyakorlatok a következők:

1. Pórázon vezetés irányváltásokkal
2. Póráz nélkül vezetés irányváltásokkal úgy, hogy parancsra a kutyának egyszer balról a kutyavezető jobb oldalára, újabb parancsra a jobb oldalról baloldalra kell átváltania menetelés közben 
3. Kerékpár mellett való szabadon követés irányváltásokkal, a kutya a kerékpár jobb oldalán kell, hogy legyen
4. Helyben maradás(7 perc, a kutyavezető a kutya látótávolságán kívül áll elbújva, a kutyától egy méterre egy tenyérnyi szalonnadarab van a földre helyezve)
5. Akadályugrás: az alapállás egy méterre van az akadályoktól, melyeket a bíró jelzésére, helyből, lendület nélkül, át kell ugrania a kutyának, a bíró újabb jelzésére az akadály túloldalán le kell ülnie (vagy feküdni, vagy állni – ez szabadon választható). Az akadályok túl oldalán szintén élelem van elhelyezve, melyekhez a kutya nem nyúlhat. A bíró újabb jelzésére vissza kell ugrania a kutyának (kivétel az 1.80-as palánk) Az akadályok:

• Egyméteres akadály (ha a kutya érinti az akadályt, az hibának számít a KNPV ben is)
• 1.75 méter magas, egyenes palánk

•  2.25 méter széles árok

6. 3 apró fémtárgy keresése és apportírozásaegy 14*14 méteres füves placcon. A tárgyakat 7 percen belül (3 percen belül a kitűnő minősítésért) meg kell találni a kutyának, majd apportírozva a kutyavezetőhöz kell vinnie, parancsra át kell adnia. A mi vizsgánkon a tárgyak egy 9 mm-es lövedék hüvelye, egy kb 10 forintos méretű fémkorong és egy kulcs volt elhelyezve.
7. Csendes gyakorlat: a bíró jelzésére a kutyát el kell vezetni egy megadott helyre. A kutyavezetőtől és kutyától mintegy 20-30 méterre egy 4-5 főből álló társaság hangos veszekedésbe kezd, majd leadnak egy lövést egy 9 mm-es lőfegyverből. A kutyának mindvégig csendben kell lennie. A gyakorlat egyik nehézsége az, hogy a gyakorlat kezdetétől nem csak a kutyának, hanem a kutyavezetőnek is csendben kell lennie, tehát vezényszó sem adható ki a megadott helyre való vezetés előtt! (másképpen kell irányítani a kutyát, nem szóval)
8. Kínált és dobott élelem megtagadása

  A kutyát a megadott helyre le kell fektetni, majd a kutyavezető annak látóterén kívül, egy bokor vagy épület mögé áll. 3 perc elteltével a segéd, talpig segédruhában megközelíti a kutyát, és közvetlen közelről a szájába nyújt egy kolbászt a bal kezéből és egyet a jobb kezéből. A felkínált élelmet kb. 3 másodpercig tartja a kutya szájához. Ezután hátrálva távolodik a kutyától, és hátrálás közben még egy további, harmadik kolbászt is a kutya mellé dob.

   Második rész: vízi munka, összesen két gyakorlatból áll (maximum 20 pont szerezhető)

1. Előre küldés egy 15-30 méter széles medence, csatorna vagy patak átúszására, a túloldalt helyben maradás, majd újabb parancsra visszaúszás
2. Egy nagyméretű tárgy vízből való apportírozása

   Ezeknél a gyakorlatoknál, akárcsak az akadályok ugrásánál testjel, előre mutató kéztartás nem használható, csak egy vezényszó hangozhat el az oda, egy a helyben maradás, és egy a visszaúszás végrehajtására.

   Harmadik rész (maximum 330 pont érhető el, az egész vizsga ¾-e pontértékben), ebben a részben a kutya őrző-védő képességeit vizsgálják a különböző gyakorlatok során

   1 Nagyméretű tárgy felkutatása, jelzése és őrzése erdős területen. Kb. 90 méter mélyen az erdőben elrejtenek egy kb. 40*40 cm méretű fadobozt. A kutyának 7 percen belül ezt meg kell találnia, hangos, folyamatos ugatással jeleznie kell, és a bíró közeledtével meggyőző módon őriznie is kell azt.

    2 Elrejtőzött személy felkutatása, jelzése, őrzése erdős területen: hasonló az előző gyakorlathoz azzal a különbséggel, hogy a kutyának a segédet kell megkeresnie, jeleznie, őriznie, aki talpig segédruhában, passzívan áll, fához döntve a hátát. Miután a kutya megtalálta a segédet és megkezdte az ugatását, a segéd kétszer, hangosan rákiabál a kutyára – amit 100 méterről jól hallani. A kutya természetesen nem foghat, őriznie kell, hangosan. 

    Az előbbi két gyakorlat a legkritikusabb az egész KNPV ph1-es vizsgagyakorlatai közül. Itt bizony meg lehet bukni, mert ha az egyik nem sikerül (a kutya nem találja meg a dobozt, otthagyja idő előtt, nem ugatja stb.), akkor a másiknál maximum csak egyetlen pontot lehet veszíteni, különben a vizsga bukott, a többi gyakorlat innen már nem folytatható. Mi is erre a dobozkeresésre fektettük a legnagyobb hangsúlyt, és ez volt az a gyakorlat, ami számunkra a legnehezebbnek bizonyult a képzés és a vizsga során is. 

    3 Tárgyőrzés: a kutyát a kijelölt területen rá kell fektetni egy táskára, majd a bíró jelzésére ott kell hagyni. A kutyavezető a kutya látótávolságán kívül egy bokor vagy épület mögött tartózkodik. 3 perc elteltével megjelenik a segéd, aki először elsétál a kutya előtt, majd visszamegy a kutyához, és megpróbálja kivenni a kutya alól a táskát. Ekkor a kutya automatikusan, külön vezényszó nélkül fogással meg kell, hogy akadályozza a tárgyfelvételt. A segéd, miközben fogás alatt van, még egy kicsit tovább próbálkozik a táska felvételével, majd sikertelenség esetén elkezd hátrálni. Mintegy 3 lépés után, a kutyának magától, automatikusan, külön vezényszó nélkül és a kutyavezető távollétében ereszteni kell, majd visszafeküdni a táskára. Mindeközben a segéd nem áll meg, hanem folyamatosan hátrálva hagyja el a területet.

4. Egy elfogott személy kisérése, aki mozgása közben elhagy egy tárgyat: 

  A kutyavezető a pálya egyik szélén álló védőruhába öltözött segédhez vezeti a kutyát, majd a bíró jelzésére felszólítja, hogy menjen vele a megadott irányba (transport!). a kutyavezető a segéd jobb oldaláról, a kutya a bal oldaláról veszi közre a segédet és így haladnak. Mintegy 25 lépés után, mozgás közben, a segéd „véletlenül” elejt egy fémtárgyat, egy kulcscsomót („bizonyíték” elhagyása), ezt a kutyának azonnal észlelnie kell, minden vezényszó nélkül a mindeközben mozgó segédet és kutyavezetőt elhagyva meg kell, hogy keresse az elhagyott tárgyat, és a szájában apportírozva fel kell, hogy zárkózzon a kutyavezető és segéd mellé. Ezután a kutyavezető elveszi a tárgyat, majd folytatják a haladást. A segéd itt részeges mozdulatokat imitálva, dülöngélve halad tovább, a kutyát erősen ingerelve. A kutya nem foghat rá a segédre az egész gyakorlat során.

5. Egy bottal védekező személy támadásának megállítása, őrzése, kísérése, szökésének megakadályozása.:

     Ez a híres KNPV-s botos szembetámadás. Mindenki látta már ezt a gyakorlatot videókon, de élőben az igazi. Brutális! A gyakorlat úgy néz ki, hogy a segéd, mintegy 80 méterre a kutyavezetőtől kilép egy bokor mögül, botját magasra emelve megmutatja magát. A Bíró jelzésére a kutyavezető felszólítja, hogy „állj rendőrség!” kétszer (hollandul „Halt! Politie!). A segéd menekülésbe kezd, a bíró újabb jelzésére a kutyavezető ráküldi a kutyát a menekülő segédre. Ezek után, mintegy 100- 120 méterre a kutyavezetőtől, a segéd oldalirányba letér arról az egyenes irányról, amelyen eddig menekült, és kifut egy nagy tisztásra. Ennek következtében, innentől kezdve a kutyavezető nem lát már semmit a most következő történésekből, magából az akcióból. Miután a kutya kb. 40-50 lépésnyire megközelítette a segédet, az megfordul, és menekülésből támadásba vált át. A segéd egyik karja magasra van emelve a bottal való ütésre készen, a másik karja függőlegesen lefele néz. Erre a lefele mutató, bot nélküli karra kell, hogy ráfogjon a kutya. De a segéd teljes erővel ráront a kutyára, irgalmatlan agresszív hangon kétszer ráüvölt, majd az ugrás pillanatában a kezében lévő kb. 1 méter hosszú, egy hüvelykujj vastag fa bottal olyan erősen üti meg a kutyát, hogy a bot ketté törik (ketté kell, hogy törjön a szabályzat szerint) a kutyán. A bot suhintását 50 méterről is lehetett hallani, az ütközés hangját szintén… Gyengeségnek tehát nincsen helye, ha a kutya nem elég erős a támadás során, akkor a segéd átgázol rajta és bedarálja. A fogás pillanatában nagy az ütközés, és nincsen mindig elvezetés. Miután a kutya ráfogott a segédre, a segéd megfordul, és a rajta dolgozó kutyával 5-8 lépést tesz még meg, mielőtt megállna. A segéd megáll, és a kutya mindaddig dolgozik rajta, ameddig a kutyavezető oda nem ér a középső bíróhoz. Eresztés után a segéd eldobja a kezében lévő botot, vagyis ami maradt belőle, majd kétszer rákiabál a kutyára (a kutya nem foghat a provokáció ellenére sem). A kutyavezető és kutya által közrefogott segéd bekísérése kezdődik, majd a segéd megpróbál szökni. A kutyának ezt meg kell akadályozni. Újabb eresztés után ér véget a gyakorlat.

6. Egy pisztollyal menekülő segéd elfogása, őrzése, a kutyára irányuló támadásának elhárítása, kísérése, a kutyavezetőt ért támadás elhárítása: 

      Akárcsak az előző gyakorlat (és minden további) 100-120 méteres távolságból a kutya üldözőbe veszi a menekülő segédet, miután az leadott rá egy lövést (9 mm-es pisztoly vaktölténnyel). A segéd lefordul, az akciót a kutyavezető itt sem és a továbbiakban sem látja. Miután a kutya kb. 30 méterre megközelítette a segédet, az lead még egy lövést, majd sétálva, fegyver nélkül folytatja a szökést. A kutyának fognia kell, küzdelem után a segéd megáll, eresztés, őrzés. Itt az őrzésből a segéd megtámadja a kutyát úgy, hogy három kb. 30-40 cm méretű műanyag csővel megdobálja az őt éppen fogó kutyát. Újabb eresztés, kutyavezető beérkezése után kísérés. Kísérés közben a segéd meglehetősen hevesen, dulakodásba kezd a kutyavezetővel. A kutyának erre fogással kell reagálnia, a kutyavezetőnek meg nem árt, ha tud birkózni J. Eresztés, őrzés után ér véget a gyakorlat.

7. A kutya lehívása a menekülő segédről:

     Ugyanúgy kezdődik, mint a szembetámadás gyakorlata. A segéd menekül a bottal, a kutya rá van küldve, de kb. 60-70 méterről, a bíró jelzésére a kutyát vissza kell hívni a kutyavezetőhöz (miközben a segéd továbbra is menekül).

8. Egy kerékpáron menekülő segéd megállítása, őrzése, szökésének megakadályozása:

     A segéd 60-70 méter távolságban a kutyától felszáll egy kerékpárra, majd menekülni kezd. A kutya rá van küldve. Miután a kutya közelebb ért a segédhez, a segéd „belehúz” a pedálozásba. A kutyának időben el kell fogni a kerékpáros segédet és meg kell állítania. A segéd a rajta dolgozó kutyával leszáll a kerékpárról, néhány lépés után megáll. Eresztés, őrzés, majd a segéd gyalog szökni próbál. Fogás, eresztés, őrzés, gyakorlat vége.

9. Egy menekülés közben magát megadó segéd őrzése, követésben való kísérése:

     A kutyát a kiindulási pontról rá van küldve a segédre, akinél bot van. A segéd futva menekül, és miután a kutya őt kb. 30 lépésre megközelítette, hirtelen szembefordulva a kutyával eldobja a botot, megáll, karját összekulcsolva „feladja a harcot”. Mindezt hang nélkül. A kutyának ezt észlelni kell, nem foghat a segédre, hanem üldözésből azonnal, külön vezényszó nélkül, automatikusan őrzésbe kell átváltania. A kutyavezető érkezése után a segéd a kutyavezető és kutya előtt kettő méterre egyenes irányban halad, és be kell így követve kísérni őt az egyik bíróhoz.

A bírálatokról

    A vizsgán három bíró dolgozik. A vizsga első két részén mindhárom bíró bírál, de minden gyakorlatot csak egy (engedelmes és vízi munka). A kutyával forgóban, állomásról állomásra kell haladni a gyakorlatok elbírálása végett. 

    A harmadik részen, az őrző védő munka során, mindhárom bíró egyszerre bírálja a gyakorlatokat, majd összevetik a látottakat. Egy bíró a gyakorlatok kiindulási pontján tartózkodik, a kutyavezető mellett. A második bíró a segéd és kutyavezető mögött nézi a munkát, míg a harmadik bíró a segéd és kutyavezető előtt áll, és szemből látja a történéseket. Ezt a szerepet, hogy melyik bíró hol van, minden egyes őrző-védő gyakorlatnál cserélik a bírók egymás között, tehát egy bíró, a vizsga során több szögből is látja ugyan annak a kutyának és kutyavezetőnek a munkáját. 

Pütyiről és a mi utunkról a vizsgáig

   Aki látott már szemétdombról szalasztott, szakadt, csapzott, szerencsétlen kóbor kutyakölyköt, el tudja képzelni, hogyan nézett ki Pütyi 8 hetesen, amint kikerült a salgótarjáni gyepmesteri telepről… Csont és bőr állapotban lévő csoffadvány volt. Az ok, amiért elhoztam az volt, hogy az első pillanatban, amikor megláttam, egy zsinóros labda volt a szájában, amihez foggal körömmel, igencsak agresszíven ragaszkodott…. Mint később kiderült, ez a kölyök mindentől félt. Emberektől, kutyáktól, járművektől. Az étvágya pocsék volt, állandóan hisztizett, vinnyogott, totálisan antiszociális kis állat volt. Egy pütypürütty volt, vagy a szakzsargon szerint: egy vézenfos. Több, mint egy évig nem tudtam feltáplálni, hiába vagyok állatorvos. Szégyelltem vele utcára menni, mert mindenütt megszóltak, hogy milyen sovány. Állandó hasmenése volt, fosott, mint a gép.

    Akkor miért tartottam meg? Azért, mert az első őrző-védő próbálkozásunk alkalmával, 10 hetesen, ebben a leszakadt állapotában akkorát fogott a zsákmányul felkínált puha párnára, hogy az kárpótolt mindenért. Meglátta a párnát, segédet, minden tartózkodása egy csapásra megszűnt, visított, telibe fogta és csüngött rajta, mint a pióca. Mikor lefosztottam róla, tűhegyes kölyökfogaival úgy térden harapott, hogy annak a nyoma sokáig megvolt. És minden további őrző-védő alkalmával újabb nyomokat hagyott bennem. Csodálkozás, elégedettség, remény, hegek, és véraláfutások tettek emlékezetessé minden tréninget. A mai napig vigyáznom kell, ha dolgozom vele, mert harap a kis drága, ha nincs mást, akkor engem. Később egyre ügyesebb és gyorsabb lett, a kezdeti félelem oldódott, helyébe agresszió került. Utólag visszagondolva, vsz. a félelem és a bizalmatlanság, egy nagyon erős veleszületett zsákmányszerző ösztönnel ötvöződve kihozta belőle a vadállatot. A séták alatt mindig volt labda a szájában, úton, útfélen állandóan játszottam – dolgoztam vele. Így szép lassan, zsákmányolás révén szocializálódott, és a mai napig zsákmányoló magatartást tanúsít az egész világgal szemben…

   Hatalmas energiaszinttel és fogékonysággal rendelkezik, piszkosul gyors, könnyű neki új dolgokat tanítani, és viszonylag érzékenyen reagál a korrekciókra is, úgyhogy mindent összevetve egy ideális munkakutya lett belőle.

    Elkezdtem vele az akkor még IPO-nak nevezett képzést, szépen és gyorsan haladtunk, de mint az köztudott, papír nélküli kutyával nem lehet világbajnokságra kijutni (no comment…). Nekem viszont komoly céljaim lettek vele, csak még nem tudtam, hogy mire költsem az energiám vele kapcsolatban.

   A képzés során nagyon fontosnak tartottam már a kezdetektől, hogy a sport mellett valódi őrző-védő munkája és értéke is legyen a kutyámnak. Ezért belefogtunk a bundás munkába, a rejtett karos és szájkosaras képzésbe is, a szituációs gyakorlatokba erdőkben, városban, aluljárókban, csarnokokban, gyártelep helyszíneken – Simon Józsival, aki megszállottja ennek a műfajnak. Kb. 4 hónap alatt felkészítettük Pütyit a Vácon megrendezett Szolgálati és Őrző-Védő Kutyák Országos Versenyére. Ezen a versenyen 27 induló volt, mi a 4-ik helyet értük el, több hivatásos szolgálati kutyát magunk mögött tudva. Pütyi ekkor 2 éves volt. Megszűrettem, mentes lett elől-hátul, és a verseny után befedeztettem  Donator Flash kutyámmal. Ezt a párosítást az évek alatt még kétszer megismételtük, mert remek szolgálati kutyák kerültek ki tőlük. 12 kölyökből 6 hivatásos szolgálati kutya lett, melyek közül egy az USA-ban teljesít szolgálatot.  Gyakorlatilag ezek az almok alapozták meg kennelem, a Dr. Mero’s- K9 kennel hírnevét.

   2015-ben, Szolnokon megrendezték a VB válogatót, ahol Pütyivel BH kategóriában indultunk, és első helyen végeztünk. 

  2014 októberében szerveztek Magyarországon egy szemináriumként beharangozott KNPV-s rendezvényt, ahova egy igazi, profi holland segédet hívtak meg. Mint utólag kiderült, ezt a rendezvényt szemináriumnak nevezni enyhén szólva túlzás volt, viszont arra nagyon jó volt, hogy kipróbáljam Pütyit egy valódi KNPV segéden. Ott szembesültem először a komoly cél megvalósításának lehetőségével. 

  A cél meglett, Pütyivel le fogjuk tenni a KNPV vizsgát! A lehetőségért, hogy megvalósuljon két és fél éven át kellett dolgozni. Először a KNPV szervezetbe való belépés volt egy leküzdendő akadály. Nem tudtam, hogyan, kinél, mennyiért, mikor lehet jelentkezni? A számtalan e-mailre, üzenetre válasz nem jött, végül pedig, amikor jött válasz, az is hollandul volt. Egyetlen személy volt a tucatnyi e-mail után, aki hajlandó volt angolul részletes felvilágosítást adni a dolgokról, és az ő útmutatását követve sikerült végül taggá válni.

  Közben gőzerővel elkezdtem a képzést, mind a 17 gyakorlatot meg kellett tanítani a kutyának, ami hatalmas kihívás volt, hiszen a gyakorlatok merőben különböznek az IPO gyakorlataitól. Segítség nem volt, mindent videókról lestem el. Mármint a vizsga gyakorlatokat. A képzésről, hogy a hollandok hogyan építik fel a saját kutyáikat, arról nem találni videót. Úgyhogy a saját, eddig felhalmozott kinológiai ismereteimre kellett hagyatkoznom. Rengeteg kudarc, sikertelen kísérlet, felmerülő újabb és újabb probléma, helytelen próbálkozás közepette végül megtanítottam mindent a kutyának. 

  Legalábbis azt hittem. És akkor beneveztem a vizsgára 2016 őszére, de előtte sikerült találnom egy holland klubot, ahol fogadtak minket, hogy megnézzék a munkánkat. Talán ez volt a legfontosabb és egyben a legfájóbb része is a képzésnek, mert a 1200 km-t utazva, a klubba kijutva, a tréning első 5 percében kiderült, hogy semmit sem tudunk. Még azt sem, hogy a kutyavezető milyen módon kell, hogy tartsa a kezét a menetelés alatt…szinte minden gyakorlat, már az elején kudarcnak bizonyult ezen a tréningen. Nem a képzési módszereim miatt, hanem amiatt, hogy a gyakorlatok sokkal, de sokkal nehezebbek voltak, mint ahogyan én azt elképzeltem a látott videók alapján. A dobozt nem 10 méterre, hanem 90 méterre rejtik el. A segédet sem a legközelebbi fa mögé állítják, hanem mélyen be az erdőbe. A segédről való lehívás nem 30 lépésről, hanem 80 lépéséről történik… mindez sajnos nem jött át a videókon, amiket láttam a KNPV-ről. Szóval, ezzel kellett szembesülni a vizsga előtt két hónappal…

   Hazatérve Hollandiából, Willem Dusseljee, egy holland sportkutyás és mali tenyésztő, aki jelenleg Magyarországon él és itt kutyázik, segített abban, hogy másodszor is belássam, hogy mennyire nem vagyunk még készen erre a vizsgára. Pl. nem gondoltam volna, hogy az apró-tárgy keresés gyakorlatánál a tárgy annyira kicsi is lehet, mint egy 5 eurocentes pénzérme, amit ráadásul a keresendő füves placc túloldaláról is elhelyezhet a bíró, vagyis nyomszár nélkül is meg kell találni a kutyának. Hogy a csendes gyakorlatnál, miután a bíró elmagyarázza, hogy mi a feladat, már a megadott ponthoz való indulásra sem adhatok ki vezényszót (hiszen ha én beszélek, akkor a feladat már nem lehet csendes…).  Amiről azt hittem, hogy a több hónapos gyakorlás után jól megy, arról kiderült, hogy köszönő viszonyban sincsen az elvárásokkal… fájó szívvel és a szégyen érzetével le kellett mondanunk a vizsgáról, pedig a vizsgadíj, 105 euró már régen be volt fizetve. Visszaléptünk.

   2016 őszétől 2017 tavaszáig újra ráálltunk a témára, még elszántabban. Most már tudtam, hogy pontosan mik a követelmények, mire lehet számítani egy vizsgán, és hogyan kell odaállni minden egyes gyakorlathoz. Ez volt az időszak, amikor KNPV bundát, nyomáselosztót, fogásterelőt vettem, labdakilövő dobozt gyártottam, parasztbiciklit alakítottam át KNPV biciklivé. Minden szabadidőt, pénzt és energiát a vizsgára szántam. Magamra fogattam a kutyát, egyszerre voltam segéd, bíró, kutyavezető. Többnyire egyedül dolgoztam, munka előtt és után, és kb. hetente egyszer Simon Józsival. Nagyon sok segítséget kaptam továbbá Radics Zsolttól, akinek kiképzői és bírói szemlélete, szerintem bármely kutyás műfajban sikerre vezetnek. Elmagyaráztam neki azoknak a gyakorlatoknak a lényegét, amit teljesíteni kell majd a vizsgán, a problémákat, amik adódtak, és az ő segítségével sikerült megoldani és pontosabbá tenni a dolgokat. Meg akartam csinálni ezt a vizsgát mindenáron, mert elhatároztam, hogy márpedig megcsinálom, minden áron. 

   2017 március végén utaztunk ki ismét Hollandiába, most Simon Józsival, és végigvettük a vizsgaanyagot újra. Ezúttal, már majdnem minden gyakorlat magas szinten sikerült, és láttam a fényt az alagút végén. Befizettem újra a vizsgadíjat, leadtam újra a kitöltött papírokat, fényképeket, mindent, amit kellett, és 2017 május 5-én útnak indultunk vizsgázni. 

  Persze, rögtön jöttek az újabb bajok, de ezúttal más típusúak… az utazás előtt két nappal elvittem Pütyit biciklizni, lemozgatás gyanánt. Másnap a kutya nem bírt lábra állni… mind a négy talppárnája ki volt fekélyesedve. Ráadásul betüzelt, és tüzelő kutyával nem lehet részt venni a vizsgán egyáltalán, mint az – utólag – kiderült… szerencsére, sikerült orvosolni a problémát, körömvirág kenőccsel és Progestin tablettával, de a vizsga előtt fél órával még kétséges volt, hogy pályára tudunk-e egyáltalán állni… szerencsére, arra a napra a nehezítő tényezők megszűntek, és pályára állhattunk. 

   A vizsga május 13-ára volt kiírva, mi május 6-án érkeztünk meg Hollandiába. Ezen a héten volt a tréningezés legintenzívebb szakasza. Napi két, három tréningünk is volt, a tréningek előtt és után pedig körömvirág kenőcsös talpfekély kezelés… 

   De végül, a vizsga sikerült! Magas pontszámmal, certificat met lof minősítéssel, azaz dicséretes Ph1 elismertséggel. Az első részen 57 pontot (65-ből), a másodikon 19 pontot (20-ból), a harmadik részen 299 pontot (330 ból) kaptunk. A kutyáról alkotott összkép 9 pontos lett (10-ből), a rólam, mint kutyavezetőről alkotott összkép 8 pontosra (10-ből) sikerült.

   Itt, ezen a vizsgán vált teljesen bizonyossá számomra, hogy az én kis menhelyes pütypürüttyöm komoly kutyává nőtte ki magát, és én, mint kiképző nagyon sokat tanultam és fejlődtem ennek a projektnek köszönhetően.

   Végül, amiért már önmagában megérte az egész, az a rengeteg elismerés, amit a KNPV közönsége sugárzott felénk. A bírók, segédek, nézők, szervezők, fotósok mind gratuláltak nekem, a kutyának, a kutyához, a kiképzéshez. Megérte a sok nehézség. Hatalmas kaland, és felejthetetlen élmény volt, amely meghatározta onnantól kezdve egész kutyás pályafutásom jövőjét.

/Dr. Mérő Gábor/